4. fejezet

A nézők közül elég sokan elhagyták a helyüket, amíg szünet volt a meccsben. Én maradtam a helyemen. Felkészültem vízzel, így nem kellett azon problémáznom, hogy kiszáradok-e. És mivel annyira hangos nem is voltam, mint a körülöttem ülő emberek, így nem fenyegetett az a veszély, hogy elfogy a két literes ásványvizem. Ha meccsre mész, légy mindig felkészült. Vagyis, mostantól.

Időközben visszaszivárogtak az emberek, és a csapatok is megjelentek a pályán. Apa nem hajtott végre cserét. A kezdő tizenegyes folytatta tovább, ahogy a francia csapatnál is.

Igazán nagy történések nem zajlottak le, eltekintve egy-két cseltől, és Xabi leverésétől. Erre hangosan felmordultam, ahogy a közönség nagy része is. A srácok lerendezték egymás közt, lepacsiztak, és folytatódott tovább a meccs. Én speciel orrba vágtam volna a franciát. Üssön egy boxzsákot, de ne másnak a fejét. Idióta. Erre rákontrázva Xabi lőtt kapura, de el nem találta.

Percek teltek el egy újabb spanyol helyzethez. Már ami a hirtelen megmozdulást illeti, ugyanis a beadásból nem született lehetőség. Pedig már kezdtem örülni, hogy újabb góllal gyarapítják a listát.

A franciák megindultak. Ribérytől a labdát Ramos halászta el. De visszakerült a franciákhoz, akik helyzetbe kerülve, kihagyták. Hála az égnek. Fél pillanatra görcsbe rándult a gyomrom.

Cescet elég sokszor helyzetbe hozták, de nem igazán tudott élni a lehetőséggel, mert egy francia mindig ott ólálkodott körülötte. Pedig de megnéznék ismét egy spanyol gólt.

A 65. percben történt meg az első csere a csapatban. Pedro váltotta a pályán Silvát. Fernando is melegített. Végignéztem a pályán lévő játékosokon, és gondolkodni kezdtem apa fejével, hogy vajon kire kellene lecserélni. Silva középpályás poszton játszik, akinek a helyére egy csatárt hozott. A kezdőben nem volt egy csatár se, így csak középpályást cserélhet, akikből volt öt a pályán. Silva a bal szélen játszott többnyire, így az én meglátásom az, hogy a jobb szélről hozza ki a középpályást, aki nem más, mint Fabregas. Igazam is lett. Apa Fabregast cserélte le, és a helyére Fernando érkezett a pályára. Nem ismerem még őket annyira, de azért Cescet sajnálom. Nagyon aktív volt a pályán. Megértem, hogy a fáradt embert le kell hozni a gyepről, de miért pont őt. Néha nem értem a logikáját, de mindegy.

A franciák olyan helyzetbe kerültek, ami okán Ikernek igencsak résen kellett lennie. Szerencsére kivédte Ribéry labdáját. Ám nem látom a franciákban a lehetőséget. Hiába küld fel a szövetségi kapitányuk csatárokat, nem tudják kihasználni a helyzetet, hogy megtámadják a spanyol kaput. Ez köszönhető a fiúk jó passzainak, kitűnő védekezéseinek.

Apa Iniestát is lecseréli. Nagyot játszott most is a kicsi spanyol. Megérdemel egy kis pihenést. Ahogy a franciák is megérdemelnék már, mert látszik rajtuk a kilátástalanság. Próbálkoznak, de nem mennek semmire.

Az utolsó percben jártunk, és Pedro helyzetben volt a francia kapu előtt, de az egyik francia felrúgta. Tizenegyes. Közben a bíró négy percet hosszabbít. A bűntetőt Alonso fogja elvégezni. Lőtt a mai meccs folyamán már egy gólt, reméljük, nem hagyja ki ezt a tizenegyest. Megindult a labda felé, ellőtte, és a kapu jobb sarkában landolt. A spanyolok hangosan éljeneztek, a csapattársak odamentek hozzá lepacsizni, én meg csak mosolyogtam. Ilyenkor lennék kíváncsi, milyen is lehet a kispadnál a hangulat. De apa nem engedi meg, hogy ott legyek. Meg talán a szabály is kimondja. Úgyhogy én is innen örülök a fiúk sikerének. Ami a hosszabbítás elteltével helytálló.

A tömeg szép lassan oszlani kezdett, ahogy a VIP részlegbe ülő emberek is, de én továbbra is a helyemen ültem. Amekkora tömeg lesz a stadion előtt, nem fogok két óránál hamarabb kijutni innen, így inkább megvárom, amíg tényleg kevesen maradnak. Vagyis, így terveztem, de apa szembeállt a lelátóval, és mutatta, hogy menjek le hozzá. Felálltam a helyemről, és elindultam a tömeg utána. Pusztán csak annyiban tért el a folyosón a közlekedésem, hogy más irányba fordultam el. A pályára már ki se kellett mennem, mert az öltözők előtt futottam össze a csapattal. Apa elém lépett, és magához ölelt. Nem én tettem meg a lépést a döntő felé, de nekem örül. Hát, rá bízom. Mindenesetre jól esik, hogy annyi idő után magához ölel. Én is jó szorosan megöleltem, és közben a srácokat néztem, amint sorra tűnnek el az öltöző ajtaja mögött.

- Most már elmondod, miért kellett idejönnöm? - érdeklődtem

- Majd holnap. Holnap úgyis pihenőnap lesz. Utána sajtótájékoztató a fiúknak. Kedden edzés, szerdán pedig elődöntő. Az edzésen és a meccsen feltétlenül legyél ott. – válaszolt

- Rendben, akkor legyünk őszinték. Azért hívtál ide, hogy a szaros meccseken legyek jelen, vagy azért, mert beszélni is akarsz velem, esetleg ápolni akarod az apa-lánya viszonyt.

- Is-is.

- Nagyon rendes tőled. – grimaszoltam, majd hátat fordítva neki, elsiettem. Már így is totál hülyét csináltam magamból, hogy eljöttem erre az idióta bajnokságra. Mi közöm nekem az egészhez? Semmi. Azt se tudom, minek kellett jönnöm. Apa nem mondja el. Jobb lesz ha hazamegyek, és melózok tovább. Ott legalább tudom, mit keresek.