2012. június 26., kedd

2. fejezet


Az ágyon fekve bámultam a plafont. Már egy ideje ezt csinálom, ugyanis unom magam. Nem igazán lehet itt semmit csinálni. Balhét meg nem szeretnék generálni. Ezért inkább fekszek, és próbálom eldönteni, hogy a vakolat van megrepedve, vagy a festő direkt így mintázta ki a plafont. Nem sikerült dűlőre jutnom, mert valaki kopogott az ajtón. Felkeltem, az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam. Apa állt. Se szigor, se jókedv, csak a szokásos monoton ábrázat.
- Holnap legyél a stadionnál. Itt a jegyed. A VIP részlegben fogsz ülni. És csak okosan.
- Ez mind szép és jó, de nekem miért kell ott lennem?
- Mielőtt elmondanám, miért is akartam, hogy ide gyere, azt szeretném, hogy a saját szemeiddel láss egy-két dolgot.
- Látok én már anélkül is.
- Holnap. Ne feledd. – mutatott rám amolyan fenyegető mozdulattal, majd magamra hagyott. Nem értettem, hova akar kilyukadni. Sokszor nem jöttem rá, miről beszélt, és ez a beszélgetés is azok közé tartozik. Kipillantottam a folyosóra, és néhány focista apával beszélt a szobája előtt a folyosón. Közülük egyedül Cesc-et ismertem fel, mivel ő mutatkozott be egyedül. Hallgatta apát, de a tekintete közben a folyosót járta végig. Amint megpillantott, kedvesen elmosolyodott, és intett felém. Nem tudom, mit mondhatott apa, mert visszafordult felé, és teljesen komollyá vált. Ahhoz képest, hogy a szomszéd szoba előtt voltak, nem hallottam semmit a mondandójából. Amint befejezte, a fiúk elindultak a lift felé, egyenesen az én szobám előtt. Mindenki jó éjszakát köszönt, csak egyedül Cesc mosolygott mellé. Nem igazán érdekli apa komolysága. Híve vagyok a hülyeségeknek, és ez alól most se teszek kivételt. Meg kell ismernem ezt a srácot, ha törik, ha szakad.
Visszamentem a szobába, előkotortam a ruhakupac alól a laptopom, felnyitottam, és a mobilnet segítségével felléptem a hálózatra. Utána kell járnom azoknak a fiúknak, akiket apa vezet, mert szégyen, hogy nem is ismerem őket. Annyit tudok, hogy egy világbajnoki és egy Európa bajnoki címet szereztek, mióta velük van, de a játékosairól nem tudok semmit. Ez most megváltozik. A holnapi meccsre úgy megtanulom az életrajzukat, ahogy csak lehet. Arc, névpárosítás meglesz, és nem analfabétán fogok megjelenni a pályán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése